Szeptember utolsó hétvégéjén barátságos csapatmérkőzésre voltunk hivatalosak Orosházára. Ez így önmagában ugyan kevéske hírértékkel bír, de mégis jelentősége volt mindannyiunk számára.

A napfényes, kora őszi reggelen öten ültünk autóba és indultunk útnak gombfocizni. Mivel különböző emberek és más generáció vagyunk, ezért természetesen mindenkinek eltérő gondolatai támadtak az eseménnyel kapcsolatban. Útközben kihasználva a rendelkezésre álló időt beszélgettünk és közben megosztottuk ezeket egymással.

Deme és Najror felelevenítette a tízegynéhány évvel ezelőtti versenyek emlékezetes pillanatait, folyamatosan előkerültek a mókás sztorik. Papp-Takács ifjú korában kezdett el játszani, amikor a sportág a reneszánszát élte, viszont mégsem volt a Békés megyei helyszínen, amolyan egyéni felkészülési lehetőségnek tekintette a mérkőzéseket. Az Aszalós család tagjai várakozással teli izgalommal érkeztek: Attila először szerepelt a felnőtt csapatban, édesapja László a tartaléknak járó kispad helyett kölcsönbe az ellenfélhez került.

Két dologban azért mégis azonosan vélekedtünk. A szegedi csapat győzelme és a kiadós reggeli rendkívül fontos, sőt bizonyos mértékben összefügghet. Emlékezetből felkerestük a vásárcsarnok mögötti pecsenyesütőt, hagyományosan ez a klubtagok és az időközben sajnos elhunyt társak kedvenc helye. A pohárcsörgés után következett a csípős sültkolbász mustárral és kenyérrel.

Ezután megérkeztünk az újjávarázsolt Művelődési Központhoz, ahol a tágas és kellően megvilágított versenyterembe lépve a régi sporttársak baráti fogadtatásában volt részünk. Kezet ráztunk, megöleltük egymást és örültünk annak, hogy a szeretett játékunk összeköt bennünket. A múlt fényképeit nézegetve, az egykori meccslapok eredményeit kutatva észrevettük, hogy repül az idő, ezért rövid bemelegítést követően kezdetét vette a csapatmérkőzés.

Hamar világossá vált számunkra, hogy vendéglátóink komolyan veszik a küzdelmet. Mihály II. Z. kézügyessége és harcossága még mindig a régi, Mihály A. nehezen talál legyőzőre, a korelnök Érdi pedig nem öregszik. Megpróbáltuk felvenni a tempót, ami a folyamatos versenyzésnek és gyakorlatnak köszönhetően sikerült és 39 - 25 arányban megérdemelten győztünk.

A mérkőzések fáradalmait a szomszédos étterem teraszán pihentük ki egy pohár ital mellett közösen. Újraéltük az előbbi izgalmas szituációkat és átgondoltuk a gombfoci déli régiójában rejlő lehetőségeket. Késő délután megállapítottuk, hogy kellemesen telt a napunk, majd elbúcsúztunk egymástól. Megígértük, hogy az eseménynek folytatása következik.

Részletesen a Versenyeredmények / Barátságos csapatmérkőzés, Orosháza címszó alatt tájékozódjon.